Intézet története - Bányászat és Energia Intézet

Bányászati és Geotechnikai Tanszék

Selmecbányán a Bányatisztképző tanintézet (Bergschule, Berg Schola) 1735-ös megalapítása, majd annak 1763-es rendeletben történő átszervezését követően, Selmecen harmadikként - 1770. április 3-án - létrehívott Gyakorlati bányászati tanszékkel vált szervezetileg teljessé a Bányászati Akadémia (Bergakademie, Academia Montanistica).

A bányászati tanszék első kiemelkedő professzora Christoph Traugott Delius volt, aki a mai értelemben vett bányaművelés, bányamérés, ércelőkészítés, bányajog, bányagazdaságtan, pénzverészet és az erdészet szakismereteit is oktatta.

1846-ban megvalósult átszervezéseket követően Bányaművelés - bányamérés - bányagépészet tanszék néven, Adriány János professzor vezetésével működik.

Az 1848-49-es szabadságharc nagy változásokat hozott a selmeci Bányászati Akadémia életében. Az osztrák és a cseh származású hallgatókat hazarendelték. Az előbbieknek az ausztriai Leobenben, az utóbbiaknak a csehországi Přibramban önálló bányászati és kohászati felsőfokú tanintézeteket alapítottak.

1872-ben a tanszékből kivált a bányaméréstan és a geodézia oktatása. Ettől kezdve a tanszék neve Bányaművelési és ércelőkészítési tanszékre változott Litschauer Lajos professzor vezetése alatt.

A selmeci intézmény 1920-ban Sopronba települt át, ahol Bányászati és Erdészeti Főiskola néven lelt otthonra, és a nagy anyagi veszteségek ellenére tovább folytatta a felsőfokú bányászati, a kohászati és az erdészeti oktatást.

1929-ben került a Bányaműveléstani tanszékre Esztó Péter, aki azonnal átvette az elméleti és a gyakorlati bányászati szakismeretek oktatását, majd 1932-től 1953-ig terjedően a tanszék vezetését is. Esztó Péter professzor nagy gyakorlati tapasztalatú és elméletileg is sokoldalúan felkészült tanár volt. Tudományos munkásságában nemzetközi mércével is kiemelkedő a nevével fémjelzett kőzetmozgási elmélet, amellyel megalapozta és elindította a hazai kőzetmechanikai kutatásokat. Maradandó értékűt alkotott a bányaszellőztetéssel, valamint a bányaméréssel és a bányagazdasági kérdésekkel foglalkozó kutatási eredményeivel is.

1949-ben Miskolcon megalapították a Nehézipari Műszaki Egyetemet bánya, kohó és gépészmérnöki karokkal. Ettől az időtől kezdve átmenetileg az első két évben az alaptárgyak oktatása Miskolcon, a szaktárgyak tanítása pedig a diploma elnyeréséig 1959-ig változatlanul Sopronban folyt.

A Bányamérnöki Kar összes szaktanszékét 1959-ben áttelepítették Miskolcra, ahol a Bányaműveléstani tanszék vezetője hosszú évtizedeken keresztül Zambó János akadémikus volt.

1994 közepétől a tanszék a Bányászati és Geotechnikai Tanszék nevet viseli, ami 2007-től Bányászati és Geotechnikai Intézeti Tanszékre módosult. Ez az elnevezés kifejezi, hogy legjobb szakmai hagyományokat megtartva méltó módon képes válaszolni korunk oktatási és kutatási kihívásaira: a legkülönbözőbb ásványi nyersanyagok kitermelése, a hulladék anyagoktól történő mentesítés, a szennyezett földtartományok megjavítása, rekultivációja, valamint a földkéregben kialakítandó sajátos mérnöki létesítmények, például alagutak terén.

2023-ban a Bányászati és Geotechnikai Intézet és a Kőolaj és Földgáz Intézet összeolvadásából létrejött a Bányászat és Energia Intézet.

Geotechnikai Berendezések Tanszék

A bányagépészet oktatása a selmeci Bergakademie megalakulásától kezdve, az ipari igényekkel összhangban, fontos szerepet játszott az oktatási programban.

Az Akadémia tanszékeinek elnevezésében először 1846-ban találkozunk a bányagéptan kifejezéssel a Bányaművelés - bányamérés - bányagépészet tanszék néven. Jóllehet önálló tanszéket csak 1904-ben kap, Farbaky Gyula vezetésével.

1913-tól 1952-ig Tettamanti Jenő professzor vezeti a tanszéket. Ekkoriban a tanszék fő tématerületeit a vízmentesítés (szivattyútelepek), aknaszállítás és a gépelemek képezik.

1949-től megindul a bányagépészmérnök képzés. 1952-59 között két bányagéptani tanszék működik, amelyeket a végleges Miskolcra költözés után ismét összevonnak.

Az 1960-as évek végétől az ipari igényekhez igazodóan a bányagépész-mérnöki szak bányavillamossági szakterülettel bővül, a kibocsátott mérnökök megnevezése: bányagépész- és bányavillamossági mérnök. Ebben az időszakban a beiskolázási létszám évente 20 fő körül van. Az oktatási feladatok túlnyomó része a bányagépészeti, bányaművelési és olajbányászati szakok igényeinek kielégítését képezi. E mellett a tanszék a kar minden szakán ellát kisebb-nagyobb oktatási feladatot.

1968 után megkezdődött és változó ütemben folytatódott a szénbányászat visszafejlesztése, ami hamarosan a hallgatói érdeklődésben is jelentkezett. A bányagépészeti szakon a képzési paletta az olaj- és gázipari szakiránnyal bővült.

A 80-as évek végétől, az iparág látványos leépülése miatt, a hallgatói érdeklődés a klasszikus bányászati szakok iránt annyira lecsökkent, hogy nem lehetett külön bányaművelési és bányagépészeti szakokat fenntartani, 1987-től a bánya és geotechnikai szak oktatásába integrálják.

A 90-es években a megváltozott körülmények hatására lényegesen átalakult a Bányamérnöki kar szervezeti felépítése és oktatási profilja.

A korábbi Bányagéptani tanszék neve Geotechnikai Berendezések tanszékre változott és az Eljárástechnikai tanszékkel együtt alkotta az Eljárástechnikai és Geotechnikai Berendezések Intézetét.

2007-től a Geotechnikai Berendezések Intézeti Tanszék néven működik a Bányászati és Geotechnikai Intézet égisze alatt.

2023-ban a Bányászati és Geotechnikai Intézet és a Kőolaj és Földgáz Intézet összeolvadásából létrejött a Bányászat és Energia Intézet.

Gázmérnöki tanszék története

A Gázmérnöki Tanszék által irányított gázmérnök-képzés megindítása a ´60-as évekre nyúlik vissza, azokra az évekre, amikor jelentős nagyságú földgázmezőket fedeztek fel Magyarországon. Szilas A. Pál , az akkori Olajtermelési Tanszék vezetője ismerte fel, hogy a magyar földgázvagyon alapjaiban változtatja meg a városi gázra kiépült hazai gázellátást, és a földgáziparnak szüksége lesz speciális ismeretekkel rendelkező mérnökökre. Így az Olajtermelési Tanszék a Tüzeléstani Tanszékkel és neves ipari szakemberekkel karöltve 1967-ben elindította a gázmérnökképzést a Miskolci Egyetemen. További jelentős lépés volt, hogy Dr. Vida Miklós , a Fővárosi Gázművek akkori műszaki igazgatója teljes szakmai és emberi tekintélyével a miskolci képzés mellé állt, és ezzel elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar felsőfokú gázipari képzésben.

A miskolci gázmérnökképzés az 1951 óta folyó olajmérnökképzésre épült, a szaktantárgyak többségét az anyatanszék, az akkori Olajtermelési Tanszék, 1993-tól az akkor alapított Gázmérnöki Tanszék gondozta. Dr. Szilas A. Pál mellett a volt Olajtermelési Tanszék akkori oktatói, Dr. Gyulay Zoltán, Dr. Alliquander Ödön, Dr. Bognár János, Dr. Mating Béla, Dr. Tóth János, Dr. Patsch Ferenc egyaránt részt vállaltak az első gázmérnökök oktatásából.

Az anyatanszéken kívül fontos szerepet vállalt a gázmérnök-képzésben az egyetem Tüzeléstani Tanszéke, ahonnan Dr. Antal Boza József és Dr. Farkas Ottóné vállalták a gáztüzelés, ipari gázfelhasználás oktatását. Elismeréssel kell még megemlékezni a magyar gázipar azon kiemelkedő szaktekintélyeiről, akik a képzés első időszakában meghívott előadóként közreműködtek a tanszék munkájában. A teljesség igénye nélkül Dr. Gráf László, Dr. Laklia Tibor, Dr. Pápay József, Dr. Péchy László, Dr. Schulteisz Zoltán, Dr. Szűcs Miklós, Tóth András, Török Attila nevét említjük. Szakmai munkásságuk, felkészültségük és igényességük kezdettől fogva a magas színvonalú gázmérnökképzés biztosítéka volt.

1993-tól az akkori Bányamérnöki Kar szervezetfejlesztésének eredményeként az Olajtermelési Tanszék Kőolaj és Földgáz Intézet formában két tanszékkel, a Gázmérnöki Tanszékkel és az Olajmérnöki Tanszékkel folytatta oktatási és kutatási tevékenységét. A Gázmérnöki Tanszék első vezetője Dr. Csete Jenő lett.

Tanszék és a gázmérnök-képzés történetének fontos dátumai:

1967-	a gázmérnökképzés megindítása az olajmérnöki szakból elágazóan
1967-	az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt megalakítása
1968-	az első gázmérnöki diplomák átadása
1969-	a gázenergiáról szóló 1969. évi VII. törvény elfogadása
1970-	a kormány "Központi Földgázfelhasználási Program"-ja, mely megteremtette a gázipar fejlődéséhez szükséges pénzalapokat
1971-	megindul a posztgraduális, egyetemi szintű Gázipari Szakmérnöki Szak
1980-	elkezdődnek a gázszolgáltatói mérnöktovábbképző tanfolyamok
1990-	elindul a posztgraduális, főiskolai szintű Gázszolgáltatói Szak(üzem)mérnöki Szak
1993-	az akkori Olajtermelési Tanszékből létrejön a Kőolaj és Földgáz Intézet két tanszékkel, a Gázmérnöki Tanszékkel és az Olajmérnöki Tanszékkel
2001-	Az Olajtermelési Tanszék fennállásának 50 éves jubileuma
2006-	Elindul a kétszintű (BSc, MSc) oktatás a Kőolaj és Földgáz Intézetben
2022-	A Gázmérnöki Tanszék a Kőolaj és Földgáz Intézet, valamint a Bányászati és Geotechnikai Intézet összeolvadásából létrejött Bányászat és Energia Intézet tanszékévé válik

Az elmúlt több mint három évtized alatt a Miskolci Egyetemen 300-nál többen szereztek gázmérnöki diplomát nappali tagozaton, a gázszakmérnöki diplomák száma meghaladja a 150-et, és további 300 mérnök vett részt mérnöktovábbképző tanfolyamokon a tanszék szervezésében. A volt miskolci "gázos" hallgatók nagyszámban töltenek be magas vezetői pozíciókat a gáziparban és a gáziparhoz kapcsolódó igazgatási, felügyeleti, tudományos, kutatási - fejlesztési területeken. A magyar földgázipar és a miskolci felsőfokú gázipari képzés története egymástól elválaszthatatlan.

Olajmérnöki tanszék története

Magyarországon az államilag támogatott olajkutatás 1893-ban kezdődött. Hogy az egyre növekvő ipar fokozódó szakember igényét ki tudják elégíteni, a Miskolci Egyetem elődje, a Selmecbányai Bányászati Akadémia elkezdte a mélyfúrás és termelési technológia oktatását a Bányászati Tanszéken, 1904-ben, mígnem, 1943-ban egy önálló Olajtermelési Tanszék megalapításáról nem döntöttek. Még ebben az évben, a magyar olajiparban legnagyobb szerepet játszó Magyar Amerikai Olajipari Társaság (MAORT) kinyilvánította, hogy teljes mértékben támogatja az új tanszék létrehozását. Habár a tanszék első vezetőjét, dr Papp Simont 1944-ben kinevezték, a második világháború szomorú eseményei megakadályozták a tanszék tényleges megalapítását.

Végül, az Olajtermelési Tanszék megalapítása 1951. július 1-jén történt meg, dr Gyulay Zoltán vezetése alatt. A tanszék a Bányászati Akadémia legújabb tanszéke lett Sopronban. A tanszék már a kezdetektől, az olajipar minden területét érintette, míg a fő hangsúly a rezervoár, termelő és fúrómérnök képzésen volt. Az évek során a tananyag folyamatos fejlődésen ment át, miközben az oktatás színvonala folyamatosan emelkedett. Számos jó nevű, vezető ipari szakembert is bevontak az oktatásba. A tanszék mindig ügyelt arra hogy a legújabb technológiákat bevonja az oktatásba. Mivel Magyarország nagy geotermikus potenciállal rendelkezik, a tanszék elkezdte a geotermikus energiához kapcsolódó tárgyak oktatását is az 1970-es évek elején. A biztonságtechnikai igények növekedése nyomán megalakult tanszékünkön a Kitörésvédelmi Laboratórium és a hozzá kapcsolódó oktatás is 1986-ban.

A hazai gázipar szakember igénye diktálta a gázmérnök képzés beindítását 1966-ban. A képzés létrehozása dr. Szilas A. Pál nevéhez fűződik. Az ehhez a képzésirányhoz csatlakozó hallgatók a gázelőkészítés, felhasználás és elosztás tárgyköréhez kapcsolódó tárgyakat hallgatnak.

A tanszéken végzett hallgatók között, az 1980-as évek végéig nem volt sok külföldi hallgató. Az olajipari képzés iránti igény növekedése a fejlődő országokban az angol nyelvű képzés beindításához vezetett. Az öt éves MS program 1987-ben kezdődött, s így az első hallgatók 1992-ben végeztek. Hasonló okok miatt kezdődött el a BS fokozattal rendelkező hallgatók részére indított 3 éves MS programunk 1995-ben, melyen az első hallgatók 1998-ban végeztek.

Az eredeti tanszék 1993-ban Kőolaj és Földgáz Intézetté alakult. Az intézetben két tanszék jött létre: az Olajmérnöki Tanszék és a Gázmérnöki Tanszék. (2007-től Olajmérnöki Intézeti Tanszék és Gázmérnöki Intézeti Tanszék)

A tanszék több mint ötven éves fennállása alatt több mint 800 hallgató szerzett MS fokozatot. 2023-ban a Bányászati és Geotechnikai Intézet és a Kőolaj és Földgáz Intézet összeolvadásából létrejött a Bányászat és Energia Intézet.